Elég bagatell, akár furcsának is tűnhet ez a kérdés. Kapásból rávághatod: nem mindegy? Bizonyos szempontból mindegy: ha autószerelő vagy és a tulaj nincs ott. Ha a laborban vizsgálod a mintákat. Ha egymagad festesz ki egy házat. Igen, ha olyan szakmád van, hogy nagyrészt egyedül vagy, tárgyakkal körülvéve. De a megbízáskor és a fizetéskor találkozol a megrendelővel, ugye?
Fentiek akkor értékelődnek fel, ha emberekkel foglalkozunk. Nagyon nem mindegy, hogy csak az „egyik-fülünkön-be-a-másikon-ki”, „ledaráljuk-és-jöhet-a-következő”, vagy odafigyelve, valóban minden segítséget megadva koncentrálunk arra, aki hozzánk fordul. Hiszen van aki jobban, van aki kevésbé, de megérzi vagy látja a láthatatlant…
SOHA nem tudhatod, kivel állsz szemben! Nem tudhatod, milyen képességei vannak! Akár pozitív, akár sajnos negatív értelemben. Ezért kell MINDIG tisztelettel lenni másokkal szemben! Az óvatosság sem árt, hiszen nem minden embertársunk jó szándékú.
Az emberek azt is könnyen leveszik ha valaki lélek nélkül, gépiesen dolgozik, és ez akkor a legfelháborítóbb, ha emberekkel foglalkozik! Akármilyen szakképzett lehet valaki, ha kezelés közben felveszi a telefont, és beírja a következő vendéget a naptárba, vagy a rokonával beszélget.
Mindenféle ember jön hozzám is masszázsokra és programokra, velük együtt pedig fentről a tanítás! Amit már többször megtapasztaltam: a vendégem a végén elmondta, mire gondoltam masszázs közben. Néha én is kapom a lelki-szellemi vagy fizikai szempontból nehezebb, problémásabb eseteket, helyzeteket. Hogy vegyek már vissza magamból, és minden helyzethez alázattal forduljak.
Én ilyenkor átkapcsolok, hiszen nem én vagyok a „valaki”, aki jajj de nagyon okos és ügyes, mert megoldja a helyzetet. Csak küldik rajtam keresztül azokat az információkat, szavakat, érintést, ami a vendégnek a gyógyulást jelenti. Amit bármikor elvehetnek tőlem! Folyamatosan emlékeztetem magam arra, hogy tisztelettel és alázattal tegyem a dolgom, és mindenért legyek hálás.
Hálás vagyok, ha általam valakinek jobb lesz lelkileg vagy fizikailag. És amiért igazán imádom csinálni, az a vendég felém érzett hálája! Mindig megköszönöm, ha ráérzek arra, mi segíthet annak az embernek/párnak. Mert a vendégnek nem mindig arra van szüksége amiért jön, és azt tiszteletben kell tartani, nem szabad ráerőltetni amire még nem áll készen! Így kaphat valaki tantra helyett szeretetteljes érintést, lomi lomi helyett „anyai” ringatást és még sorolhatnám. Lehet, hogy masszázsra jött, de azon túl két mondatom húzza ki a lelki gödörből.
Záróképpen egy emlékem arról, hogy bármilyen szakmát lehet magas szinten művelni: nagyon régen voltam olyan nyilvános wc-ben, ahol terítő, virágcsokor, megvásárolható zsebkendő, betétek, és mosolygós fiatal hölgy fogadott minket. Nem győztük dicsérni a tisztaságot, és amit létrehozott. És számára ez volt a legfontosabb, szinte belepirulva hallgatta a dicsérő szavakat! Ő tisztelettel és alázattal állt a munkájához, és kihozta belőle a maximumot. Pedig „csak” vécésnéni volt…
Szóval: Te mire gondolsz munka közben? Vagy hagyod azt, hogy feladataid végzése közben átjáron Téged valami, ami sokkal nagyobb és teljesebb, mint ami Te magad vagy?
Fotó: Johannes Krupinski, Unsplash