Mindössze két hetes az élmény, ami miatt szenvedélyesen agyalok. Szlovéniában, Izolában történt, a tengerparton. Találtunk egy strandot, ahol kerekesszékkel közlekedő, vagy mozgásukban korlátozott emberek tudnak fürödni, ezt a részt kifejezetten nekik építették ki.
Reggeltől estig csak ők, és segítőik használhatják ezt a kis területet. Neeem, senki más nem feküdhet oda, akkor se ha üres!! Tehát: fából vannak a napozóágyak, és mindegyik mellett egy jó nagy dönthető napernyő, hogy bármelyik napszakban árnyékot lehessen csinálni. Az ágyak között annyi hely, hogy meg tudjanak fordulni a kerekes székkel. A tengerbe egy beton rámpa vezet le, szélén korláttal. Többen hatalmas úszógumival mentek be, mások két végtaggal úsztak. A tengerben kis elkerített rész van csak nekik. Építettek egy tengervizes kis medencét is, ahova egyszerű, vízálló székkel együtt be tudják emelni az embereket. A speciális mosdó pedig alap.
Ott ültem, és szégyenemben sírtam. Én panaszkodok? Sokan közülük még a szúnyogcsípésüket se tudják megvakarni, és én nyavalygok?
Már ott elkezdtem gondolkodni, hogyan lehetne ezt itthon megvalósítani. A vízben elkeríteni egy kis részt, kizárva ezzel a supokat, vízi bicikliket, csónakokat. Ugyanúgy napozóágyakat, napernyőket telepíteni. A legstrapabíróbb és praktikus anyagból rámpát építeni, korláttal együtt. Sőt: akik nem tudnak úszni, de mégis vágynak a simogató vízbe merülésre, azoknak egy kis víz alatti sziget (padokkal?), ahol ülve is éppen vállig érne nekik a víz! Aztán ezeket télen kivinnék a szárazföldre.
Könyörgöm ne jöjjünk azzal, hogy ez milyen sokba kerül, meg télen befagy a Balaton, meg úgyse használná senki. Annyi tehetséges ember van ebben az országban, elő az ötletekkel!
Mi lenne, ha pályázatok nélkül, csillagászati árajánlatok helyett összefognánk? Mindenki önzetlenül adná a saját termékét, szolgáltatását, szaktudását, idejét, energiáját és lelkesedését!
Gondoljatok bele:
- sok strandon már eleve van mozgáskorlátozott mosdó
- mindenhol járdák, könnyű bármit megközelíteni
- az asztalos csinálna napozóágyakat
- üdítő és sörgyártók felajánlanák a napernyőket
- egy lakatos hegesztene korlátot
- építőipari anyagokat árusító cégek adnának cementet, murvát, ami kell
- aki megteheti, anyagilag járulna hozzá a beszerzéshez
- helyi önkéntesek segítenének mindent összerakni
- és a végén minden strandon egy táblán szerepelne a segítőkész emberek neve.
Az igénybe vevők ingyen mehetnének a fürdőhelyre, kísérőik pedig jelképes összegért. Kizárólag a kerekes székhez kötött, vagy nagyon nehezen mozgó, esetleg lépcsőzni nem tudó emberek használhatnák. Akinek van rokkant igazolványa, és vígan közlekedik a 15 milliós autóval, könnyedén sétálva bárhova, azt talán kizárhatjuk…
Olyan strandokon lehetne ezt megvalósítani, ahol amúgy is tágasabb a tér, 36 C fokos napokon se lógnak egymásba a törölközők (én tudok ilyeneket). Nem kizárólag szabad vizek mellett, hanem kiépített fürdőhelyek medencéjében is. Beutalók és mindenféle más bürokrácia nélkül. Szövődhetnének új barátságok, és nagyobb lenne az elfogadás a másik részről is.
A mozgássérültek egyesülete felmérhetné hol érdemes ilyen rámpákat építeni. Megnézik a környezetet, az adottságokat, és az ő véleményüket figyelembe véve alakítanánk ki ezeket a helyeket az országban különböző területeken, hogy ne kelljen senkinek 200 km-t utaznia, ha egy ilyen strandra/fürdőbe szeretne eljutni.
Én nem vagyok mozgáskorlátozott, de bízom benne, hogy ez jövőre meg is valósul! Ha Te is lelkesedsz az ötletért, kérlek keress meg! (+36703324401, anikovegh8@gmail.com)
Csodák igenis léteznek, csak fogjunk össze! Kép: Luiz Gustavo, Unsplash
